54player.com
Azt a filmet, amivel gyakorlatilag Wes Craven nemcsak a saját karrierjét indította útjára, hanem egyfajta forradalmat is, ami meghatározza a mai modern thrillereket is, de nem szabad elfelejteni, hogy akkor egy másik korszak volt. Igazából abban mutatkozik meg a feldolgozás legnagyobb erénye, hogy Iliadis pontosan tudta, mihez kell hozzányúlnia, mit kell változtatnia, hogy 2009-ben értelmet nyerjen ez a történet a mai generáció számára. 1972-ben más korszak volt, más szokásokkal, más igényekkel, más motivációkkal, így az új filmnek is más mondanivalót kell magában hordoznia. Míg a 72-es változatra erősen rányomta a bélyegét a szexuális forradalom, vagy a szexuális szabadság, addig az újkori részben a manapság hihetetlen mértékben elharapódzott erőszak kap majd hangsúlyt. Hiszen, ha körülnézünk a nagyvilágban, mindennek lehet nevezni a körülöttünk történteket, csak épp békésnek nem. Ezek után rá is térek az új részre kicsit bővebben. Egyszerűnek indul minden. A Collingwood család John (Tony Goldwyn), Emma (Monica Potter) és a lányuk Mari (Sara Paxton) kikapcsolódás gyanánt érkeznek az elhagyatott helyen lévő kis tóparti házukba.
A dupla zárlatban viszont azt kapjuk az arcunkba, hogy ha családtagjainkért képesek vagyunk bármire (lássunk tisztán: ebbe például egy koponyába csapott kalapács is beletartozik), akkor ezért - valamiféle földöntúli logika szerint - komoly jutalomban részesülünk. A harmónia megőrzésének pedig mintegy feltétele, hogy a büntetést a saját kezünkkel mérjük ki. Horrorfilmhez méltóan hajmeresztő recept - kár, hogy közben álnok módon ostoba is. magazin
Az utóbbi idők egyik legelvetemültebb pszichopatájával állunk szemben, aki egyébként szereti a fiát Justint. Nem nevezhető tipikus apa-fiú kapcsolatnak, de a maga módján, még ha erőszakosan is, próbál görcsösen ragaszkodni az apa szerephez, valamint a kis csapaton belüli hierarchiához. Az ő kettejük kapcsolata is sokkal több teret kap majd, így jobban megértjük, hogy miért alakult minden úgy az erdőben és végül miért fordul fiú az apja ellen. A színészekről tehát csak szépet és jót tudok mondani, egytől-egyig hihetőek. Minden szituációban azt cselekszik, ami elvárható ilyen körülmények között, egyszóval ésszerűen teszik, amit tesznek. Nincsenek túlzások, vagy hatszor meggyilkolt és a sírból visszatérő gonoszok, csupán egyszerű, és sajnos a manapság már-már oly hétköznapi dolgok. Igazából erről szól ez az új feldolgozás, az egyre jobban elharapódzó erőszakról, ami pillanatok alatt romba dönti, vagy döntheti egy békés család életét. Abszolút jogos a felvetett kérdés, miszerint mit tehet az ember ilyenkor és a történtek után, meddig megy el?
A remake-ek korát éljük, méghozzá már elég hosszú ideje, ez tény. Nincs új a nap alatt, satöbbi, az okokkal tisztában vagyunk. Talán nincs másik műfaj, amit jobban érintene az ötlethiány, és amelyik jobban rászorulna egy kiadós vérátömlesztésre (no pun intended), mint a horror. A horrorfilmek legutóbbi hőskorában, ami mondjuk olyan 20 éves időszakot foglal magába, az 1970-es és 80-as évtizedet, készült darabok újrái az utóbbi időkben gombamód elszaporodtak. Csak az elmúlt két évből legalább fél tucatot fel tudunk sorolni (Péntek 13., Véres Valentin 3D, Halloween, A sziklák szeme, Az országút fantomja, folytassam? ), és készülőben van még legalább ugyanennyi - köztük egy újabb klasszikus, a Rémálom az Elm utcában, és egy kevésbé ismert kultfilm, A mostohaapa feltámasztása. Az utolsó ház balra is ezt a nemesnek éppen nem nevezhető sort gyarapítja. Wes Craven nevét ma már szerintem nincs emberfia, ki ne ismerné, még ha nem is film- és/vagy horrorrajongó az illető. Craven a borzongatós-vérontós-hidegfutkosós filmek egyik élő legendája, nagyrészt olyan műveinek köszönhetően, mint a Rémálom az Elm utcában, illetve a Sikoly-sorozat.
spoiler Van pár erősebb jelenete, de a film nem fogott meg. Eltelt vele az idő, és egy kimagasló pontot sem tudnék belőle említeni. A színészek (számomra) nem túl ismertek, de hozták, amit kell. Technikailag sincs panaszom. desertangelable 2020. október 14., 11:41 Érdekes, hogy ez az egyik legjobb horror film, pedig én nem mondanám annak, nekem ez inkább egy erősebb thriller, dráma. Nekem nem voltak benne azok a tipikus horrorisztikus elemek, de az is lehet, hogy csak máshogy értelmezem a műfajt. Nem mondanám, hogy nagyon izgultam rajta, mert ha valaki elolvassa a leírást, akkor gyakorlatilag nem sok meglepetéssel fog találkozni a filmben, viszont az tény, hogy valami újat mutatott. Javaslom, hogy ha nem olvastad még el a leírást, akkor úgy nézd meg, hogy nem is olvasod és akkor feszültséggel teli lesz az egész film. Viháncka 2018. július 14., 20:40 Nekem nagyon tetszett. A történet megállta a helyét, senkinek nem volt szuperereje és így tovább. Kicsit túl pörgött közbe a képzeletem, hogy vajon Mary-t elvitték volna magukkal, ha nem kezd el menekülni?